Gesztelyi Nagy Zsuzsa festményeiről

Lombok alatt otthon

Gesztelyi - Nagy Zsuzsával talán első közvetlenebb élményem annak az utálatnak a kifejeződése, amit irántam tanúsított, mikor akaratomon kívül meghiúsítottam egy ausztriai festékvásárlást. Akkor még csak látásból ismertem a Képzőművészeti Egyetemről, később egy közös barátunk kapcsán barátságba keveredtünk, és ahogy ez lenni szokott, jól kibeszéltük a dolgokat. Azóta egymást keressük, ha örömünk, bánatunk van. Így természetszerűleg esett rám Zsuzsa választása, már ami az előszót illeti.          
Gesztelyi Nagy Zsuzsa festészetére dinamikus színhasználat jellemző. Szinte minden képén jelen van a fluoreszkáló pink, zöld, narancs, természetidegen színek, mondják sokan. Persze földszínekkel megfestve is mű- tárgy maradna, hiszen önmaguktól a tárgyak nem szaporodnak. Tehát szükségeltetik az alkotó és a befogadó is. Azt persze kijelenthetjük, hogy Zsuzsa festészete nem a szemünk és agyunk által természetesnek gondolt színeket részesíti előnyben, tehát nem mimetikus. De ha tovább gondolkodunk, rá kell jönnünk, hogy ha nem is gyakran, de találkozhatunk ilyen színekkel, akár a legközelebbi erdőben világító tölcsérgomba, szentjánosbogár képében, vagy tengeri rózsák, neonhalak, kalmárok  testén. Azért tartom fontosnak Zsuzsa színhasználatának fejtegetését, mert intenzív jelenléte számos félreértésre adhat okot. Gesztelyinél a fluoreszkáló színek az éteri tisztaságot szimbolizálják, elemelkednek a megszokott valóságképünktől és a tárgyakat egy magasabb,fényesebb, csengőbb, tisztább szférába emelik, amivel az élmény elsődlegességét kívánja hangsúlyozni a külső valósággal szemben. A szeretet, szépség, gyönyör  foglalkoztatja, az általa gyakran használt pink szín az indiai szakrális rendszerben a legmagasabb szeretet színe.  A pop art idején kedvelték ezeket a színeket és Zsuzsa is kedveli a Pop Art-ot. Azonban Gesztelyi Nagy Zsuzsa festészete sosem épít a személytelenségre és az egyediségre is igényt tart. Tárgyválasztása gyakran szimbolikus, anyag és eszközhasználata sokrétű, kísérletező, de jellemzően a hagyományos festői eszközökhöz köthető. Van valami végletesen romantikus a művészethez való viszonyában. A ,,minden szép" persze közösnek mondható, de sokkal személyesebb jellegű. Témaválasztása kötődik az aktuális élethelyzetéhez és a környezetében fellelhető tárgyakhoz, ahogy ez festőknél lenni szokott. A női létezés színes tárgyözöne struktúrákba rendeződik és egyszerre jelenik meg a tárgyak profán aztán metaforikus jelentésével. A korábbi munkáin jelenlévő síkszerűség (rongyos, nyakkendős képek) jelenleg eltűnőben van és kiegyensúlyozottabb, kihegyezettebb motívumokat  szerepeltető képek készültek. Jelszerűbb, narratívabb helyzetekkel, tágabb képtérrel találkozhatunk (csészés- szalagos képek, közlekedési táblák stb.) Gesztelyi Nagy Zsuzsa jelenlegi munkáin újra szerepet kapott a távlat, a fény és az árnyék. Gyermekkorának teljesség élménye, a biztonság, kiegyensúlyozottság keresése jellemzi ezeket a munkákat. Az emlékeiben fontos szerepet betöltő két debreceni kert megjelenítésével próbálja önmagát meghatározni. A fallal körbevett, zárt kert a paradicsomot idézi, a békességet és felhőtlen boldogságot, amit gyermekkorában  megtapasztalt. Kellően biztonságos védett környezet, amely mint egy szűrő, védőháló, csak a jót és a szépet engedi át. A falak azonban, mint tudjuk, kettős természetűek. Egyszerre véd és elhatárol, leszűkíti a távlatot, ingerszegénnyé válik az általa körülhatárolt tér. Bezár, eltakar, és törheti az ember a fejét, hogy mi van túloldalt. Persze komfortosan bele is szokhat, megismerheti, felfedezheti az utolsó tenyérnyi részét, meditációs objektumként  kezelheti melyben állandó változásban vannak a fények, árnyékok, a lehullott szirmokból, levelekből jósolni is lehet akár. Az ingerszegénység valójában kedvez a művészetnek, pontosabban gondolatokat indukál és rákényszerít, hogy jelentéssel lássuk el, rendszerbe foglaljuk azt, amit tapasztalunk. Túl sok inger esetén zavar támadhat. Persze azért így is. Zsuzsa a hétköznapi életben mondhatni nem túl gyakorlatias. Ez nem lenne gond egy olyan világban, ahol elég egy valamit nagyon jól csinálni. Így aztán állandó konfliktusban van a világgal és önmagával, elég erős ahhoz, hogy túléljen, de mindig sérül, időnként sért. Új,  kerteket ábrázoló képein önmagáról veszi le a fátylat (búrát) és a festői megformáltság mellett igazságkeresése, őszintesége adja művészetének legfőbb értékét. 

Halmi-Horváth István

« Vissza